3. Történet (!!!Figyelem, ,,különkiadás''!!!)
Mint ahogy ígértem, leírom, hogy hogyan is lettünk mi barátnők. Egy jó tanács: Dőljetek hátra, ez hosszú lesz. 5.-ben új osztályba kerültünk, nem is ismertük egymást, csak páran: Én az Esztit, a Kami pedig a Katát, a Dorkát és a Maját. Azért kerültünk új osztályba, mert felvételiztünk kis gimnáziumba, a Kazinczy Ferenc Gimnázium és Kollégiumba (Győr). Az év elején én csak a két Esztivel beszélgettem (mert őket ismertem a legjobban). Aztán a Kami, a Kata, a Dorka és a Maja összebarátkoztak a Pannival, aki egy teljesen más suliból jött, mint mi, többiek. Ők Öribariknak (tudom, kicsit hülye egy név) nevezték magukat. Ekkor már öten voltak, és kis társaságuk újabb tagra tett szert. Barátnőm, Eszti is közéjük csatlakozott, és ekkor már én is jóban voltam velük, de még nem voltam „tag’’. Akinek nem lenne vili, : az öribarik tagjai a történet ezen pontján: Kami, Kata, Dorka, Maja, Panni, Eszti.
Ez csak 6. Lesznek még többen is, sőt a létszámunk egyfolytában változott, csak 6 állandó csapattag van. Valamikor télen kint sétáltam az udvaron a Majával, és valamikor a tél közepén-még karácsony előtt- én is csapattag lettem. Januárban kezdődtek a nagy összezörrenések. Amikor elkezdődött sí tábor, csak én és a Maja maradtunk itthon, a többiek Szlovákiába mentek. A sí tábor részleteit majd egy másik ilyen bejegyzésben találjátok. Akkor két nem öribarival - a Patríciával és a Laurával – táncot akartunk koreografálni Ke$ha tik-tok című számára. Egy picit bénára sikeredett, de azért minden szünetben próbálgattuk. Visszatérve a nem öribarikra: a Patrícia egy nagyon kedves lány szerintem, és jár társas táncolni is. Nagyon bírtam, vele nem volt semmi bajom. A Laurával, na vele már igen !!! Nem tehetek róla, az elejétől kezdve nem volt szimpi, és még most sem az túlságosan. Sőt! A teljes neve: Koncos – Takács Laura Enikő Lúcsia( ezt nem tudom, hogy hogyan kell írni) azok számára, akik nem nagyon kedvelték, a Lúcsia volt a gúnyneve. Egyszerűen nem szerettem vele lenni, és ezt mondogattam is a Majának , de azért nem csináltunk semmit. Egyik nap a Maja kitálalt, hogy ő egyszerűen nem bírja a Kamit, és kész. Oké, ezt még el lehet fogadni. Megjöttek a sí táborosok, és én elmondtam a Kaminak, hogy mit mondott a Maja. Tudom, nem volt szép tőlem, de a Kami mégis csak a barátom!!! Ezek után egyik tesi előtt a Maja kilépett, mondván, ő ezt nem bírja így tovább. Így hát kiköltözött az öltöző hátsó részéből, és egy ideig nem is voltunk jóban vele. A következő ilyen veszekedés a diák diri választás után valamivel volt. Ekkor a Pannival voltak gondok. Terveztük, hogy „kiavatjuk’’ , ugyanis, ahhoz, hogy valaki teljes jogú csapattagunk lehessen, meg kellett csinálnia valamilyen igen hülye feladatot. Ne értsétek félre, mi nem ilyen álbarátok vagyunk, hanem őket tényleg szeretjük és csak azért csinálunk ilyeneket, mert jó buli. Én és az Eszti azt a feladatot kaptuk, hogy meg kellett mondanunk a Panninak, hogy mi már nem akarunk a barátnői lenni. Mindezt egy énekóra előtt. Mikor megmondtuk utána a Panni csatlakozott a Majáékhoz, és most mindenki elvolt. De el is felejtettem megemlíteni: Közben megint bővültünk, ugyanis eddig a Csilla a Majáékkal volt, de mostanra már velünk lóg és mi szeretjük. Ekkor vége az 5. iskolaévünknek.
Ma hatodikosok vagyunk, és megint csak bővültünk egy új taggal, a Patríciával. Év elején bevettük, úgymond beavattuk, és mondhatom, rendesen megrontottuk !!! Azóta heten vagyunk, és új csapatnevünk is lett. Egyik irodalom órán a bibliából vettük a világ teremtését, és azt, hogy Isten a saját oldalbordájából teremtette meg Évát. Ez nekünk annyira megtetszett, hogy azóta mi vagyunk az oldalbordák. Hülyeség, de ez van! Mostanra már kibékültünk a Majával és a Pannával is, bár nem lettek újra „tagok’’, el lehet velük dumálni. A Laurával azonban még mindig vannak bajok…