4. Bejegyzés
Most már azt is tudjátok, hogy hogyan lettünk barátok. Bonyolult, nem ??? De térjünk inkább vissza drága iskolánk drámáihoz. A következő pár napban semmi említésre méltó nem történt, azon kívül, hogy Eszti és Bibi egyfolytában csókolóztak. Rossz volt nézni! Képzeld csak el: Eszed az uzsonnád és fölötted áthajolva – fölöttem nem nehéz áthajolni apró méretem miatt – „pusziszkodnak’’ (nem is puszi, annál jó pár fokkal több). Ezek után, talán egy héttel rá, Csilla és Kaczur elkezdtek járni. Hát őket legalább lehetett nézni. Csak ölelkeztek, meg szájra puszit adtak egymásnak, és azt még el lehetett viselni. Esztiék meg tovább nyalták-falták egymást. Fujjj!!!! A hideg is kiráz tőle! Nagyon idegesítő volt, nekem elhihetitek! Én igenis el tudom viselni , ha az ember szerelmes, és értem, hogy valamilyen módon ki kell, hogy nyílvánítsa, menyire szereti a másikat, ami náluk – és legtöbbször mindenkinél – csók formájában történik meg. Én nem bánom, de ne előttem, jó?! Ne nézzetek pesszimistának, ezzel nem vagyok egyedül! Nem csak én vélekedem így. Még az osztályfőnök is mondta, hogy inkább valami randin tegyék ezt, és ne a folyosó kellős közepén!! ÁÁÁÁÁÁHHHHHH!! Visítok.